Leírás
Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, több étel- és italkülönlegesség neki köszönheti különleges ízét és illatát.
Londonba a nagy angol utazó, Sir Thomas Cavendish közvetítésével érkezett 1588. szeptember 9-én, aki Fülöp-szigetekről hozta magával. A kínai és vietnámi konyha ismertté válásával azonban Európában is egyre többet kezdték használni lekvárok, szirupok ízesítésére, és az ánizsmagból desztillált drágább ánizsolaj helyettesítésére. A 17. században egyre inkább elterjedt Európában, például a cári udvarban a tea ízesítésére is használták.[1]
